Kinek szól? – 1-4. évfolyamos, BTMN-es szakvéleménnyel rendelkezőknek
Ma már nem ismeretlen a hétköznapi szóhasználatban a „BTMN-es gyermek” kifejezés, de a tényleges jelentésével sokan nincsenek tisztában.
A hivatalos megfogalmazás így szól:
„A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (BTMN) gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek.”
A felsorolt jellemzők között azonban nincs kiemelve a vagylagos kapcsolat. Tehát egy BTMN-es gyereknek lehet problémája a magatartásával, de nem biztos, hogy emellett tanulási problémákkal is küzd.
Ugyanígy előfordulhat, hogy nehezebben megy a matematika, de példás a magatartása. És még sorolhatnám az előfordulási lehetőségeket napestig. Persze előfordul, hogy a tanulási nehézség előbb-utóbb magatartási problémát is okoz.
Megpróbálok válaszolni a gyakran ismételt szülői kérdésekre:
- Mit csináljak, ha BTMN-es a gyermekem?
Először is a szakvéleményben megjelölt hiányos képességterületen el kell kezdeni fejleszteni. Elképzelhető, hogy a megjelölt képességterület feltételez egy már meglévőt, amire ráépül a megnevezett. Ilyenkor természetesen teljesen az alapoktól kell kezdeni.
Például helyesírás-írás terület van bejelölve, de a nagymozgások fejlesztésével kell először foglalkozni, mert például a mászás-kúszás mozgásfázisai kimaradtak kisgyermekként, és az okozza a probléma gyökerét. De lehet, hogy a beszédmozgás nem megfelelő, például logopédiai fejlesztés szükséges először, és csak utána érdemes a helyesírás fejlesztésével foglalkozni.
- Meddig kell járnia fejlesztésre?
Ez mindenkinél más és más időtartam, hiszen a gyermek fejlődése több dolog együttes eredménye. Például kap-e otthoni támogatást, vagy végez-e olyan tevékenységet, sportot, ami az adott képességterület fejlődését segíti, az iskolai vagy magán fejlesztési óra mellett?
Mondok egy példát. Figyelem-koncentrációs nehézséggel küzd a gyermek, ami több tantárgy esetén is alulteljesítést okoz. A fejlesztésen dolgozunk rajta, játékos feladatokkal segítjük e terület fejlődését. A foglalkozáson megtanulja a gyermek ezeket a játékokat, feladatokat, de ha a hét többi napján otthon ugyanezeket, vagy hasonlóakat nem végez, akkor a fejlődése értelemszerűen lassabban megy végbe, mintha otthon is naponta 10-15 percet fordítana rá.
Én mindig javaslok otthon végezhető tevékenységeket is a szülőknek, hogy a fejlődés gyorsabban mehessen végbe.
Azonban, ha még eljár emellett vívni is, ami szintén segítség lehet a koncentráció fejlődésében, akkor ez az idő is a heti fejlesztő tevékenységhez hozzáadódik.
Minél több alkalommal éri megfelelő típusú inger a gyermeket, annál gyorsabb lesz a fejlődés is.
Ez nem azt jelenti, hogy MINDENRE IS járatni kell a gyerekeket! A túlzott leterhelés és magas elvárás sem segíti őket a fejlődésben. Azonban a hétköznapi tevékenységekben is meg lehet találni a fejlesztő lehetőségeket.
Ebben tudok én is segíteni, hogy melyek azok, ami gyermeked fejlődését szolgálják. Tehát ezzel is növelhetjük a fejlesztésre fordított heti időkeretet.
A másik befolyásoló tényező, hogy mióta áll fenn a probléma, illetve az azt okozó gyökérprobléma.
Ha negyedikesként nem megy a szorzótábla, akkor mínusz 2 évet kell pótolni, de ha hatodikosként nem megy a történelem, mert például szövegértési gondok vannak, akkor mínusz 6 évet kell bepótolni.
Ez azonban nem jelenti, hogy ennyi ideig kell fejlesztésre járni, hiszen a képességet kell megszerezni ahhoz, hogy az addig tanult ismeretanyagot képes legyen a gyermek bevésni. Ez rövidebb idő alatt is megtörténhet, a fentebb olvasott szempontok függvényében.
Mint látjuk, nem lehet konkrét időtartamot mondani. Jóslatokba pedig nem bocsátkozom, mert nyomasztó elvárást okozhat a gyermeknek is, ami éppen a fejlődését gátolhatja.
Végezetül azt tanácsolom, hogy amennyiben gyermeked BTMN-es, akkor ne folytass stuccpolitikát, hogy nem foglalkoztok a probléma megoldásával, mert az kihat gyermeked egész későbbi életére.
Rendkívül fontos, hogy a részképesség zavar fejlődési lehetőségeinek vannak szenzitív időszakai, amikor az adott képesség még sokkal intenzívebben fejleszthető, mint más, későbbi életszakaszokban.
Mondok rá példát, ami talán már neked is érzékelhető az életedben.
Egy nyelvet minden életszakaszban meg lehet tanulni. De mikor könnyebb szerinted? 70 évesen, 30 évesen, 18 évesen, vagy 0-4 évesen? Amíg egy kisgyermek magába szívja az idegennyelvet, ha beszélik körülötte, addig egy 20 éves már tanulja azt, mondjuk 1 évig ahhoz, hogy kommunikációs szinten tudja azt. Egy 60 évesnek több év tanulásra van szüksége, hogy ugyanígy, beszéd szintig jusson. (Egy 60 éves ismerősöm például 6 év alatt tanult meg egy idegen nyelvet a nulláról, beszéd szintig.)
Hasonló ez minden más képesség esetén is, de gyermekkorra vetítve a példát. A babák egy éves koruk körül néhány hónap alatt megtanulnak magabiztosan járni, majd futni. Egy agyvérzéses beteg, akinek megsérült a mozgásért felelős agyterület(ek), ugyanezt a képességet több évig gyakorolja, hogy eljusson a biztos járásig.
Mert az agy képes ismét megtanulni a dolgokat, de nem mindegy, hogy mely életszakaszban tanítjuk rá. A szenzitív időszak is hasonló a gyermekek esetén.
Ha a leírtak alapján úgy érzed, hogy gyermekednek szüksége lenne a segítségemre, azaz, hogy megfelelőképpen fejlesszük a nehézségeket okozó képességterületeken, akkor keress bátran!